Ismét sorozatgyilkos nőket veszünk górcső alá, méghozzá a tiszazugi asszonyokat.

Nem csak iszákos, züllött, vagy megunt férjeket gyilkoltak, hanem súlyosan beteg gyermekeket, hadi rokkantakat, időseket, gondozásra szoruló családtagokat és nem kívánt csecsemőket is. 

Az elképesztő történet számokban: 18 év alatt legalább 162 halott, az eljárás végéig 3 öngyilkosság, 28 elítélt elkövető és 3 kivégzés.

kepes-het-1929-12-29

Az ötletgazda Fazekas Gyuláné Oláh Zsuzsanna volt, akit a későbbi írások csak „halálbábaként” emlegettek.

Azt, hogy a légypapírt vízbe vagy tejbe áztatva halálos mérget nyerhet, csak véletlenül fedezte fel. Annak pontos működését, adagolását viszont „biztosamibiztos” alapon már macskáin kísérletezte ki.

A bábának szabad bejárása volt a falu szinte összes házába, így hamar kipécézte magának azokat a családokat, ahol iszákos, vagy erőszakos volt a férj, ahol csak púp volt a háton az idős, gondozásra szoruló nagymama, vagy ahol a sokadik gyerek született a teljes anyagi nyomorba.

Móricz Zsigmond így emlékszik az asszony vallomása alapján:

„A bábának feltűnt a kis macska halála. Hazament s a szobában a tányérról kiöntötte a legyeket a ház előtt. Egy kis csirke odajött, megette a legyeket. Megette a kis tarka csirke s nemsokára elkezdett szédelegni. Azután megdöglött. Ez már szeget ütött a bába fejébe. Leöntötte a tányérokról a légyvizet s beletöltötte a kis kutya szájába. A kutya is megdöglött tőle.

– Hisz ez nagyszerű, – mondta a boszorkány – ez jó, ez kell. Csinált ilyen légyvizet, visszament a beteghez, beadta neki: az is megdöglött.

A család megsiratta, meggyászolta s örültek, hogy a jóisten így segített rajtuk. Most már a bába egy zseniális találmány birtokában élet-halál urának érezte magát. Sok-sok évig, talán egész évtizedig őrizte a titkát, míg egyszer csak alkalma volt hasznát venni. Vége lett a háborúnak, hazajött egy vak katona. A felesége gyűlölettel fogadta, mert már mást szeretett. S megmaradt az ura házsártos rossz természete… Azt mondja a bába: „Mit kínlódsz vele”. Beadták borban az orvosságot, az ember gyomorbajt kapott. Orvost hívattak, az megvizsgálta, orvosságot rendelt. Megcsináltatták. Éccakára a bába mézes pálinkát csinált, hogy jobban aludjon, belekeverték az arzént, reggelre a beteg kész volt.

Most aztán megindult a suttogás: „mit kínlódsz vele”… A faluban nem volt pap. Volt egy tehetetlen, aki huszonnyolc év alatt se beszélt senkivel. Ellenben rettenetes nagy volt a szegénység. Ebben a faluban, mint általában az alföld szegénységénél szokás: télen kétszer esznek egy nap. Ez azt jelenti, hogy a testek enerváltak, a lelkek gyávák. A szegénység gyötrelmesen destruál. Tíz órakor levest, délután hatkor tésztát, vagy krumplit. És sok a beteg, rettenetes sok a beteg. Minden háznál van egy, kettő. Jött a bába: „Mit kínlódsz vele”. És sok a rossz férfi. Részeges, goromba, rokkant, szoknyakergető. Jött a bába: „Mit kínlódsz vele”.”

 A gyilkosság-sorozat az utólagosan rekonstruált történet alapján 1911-től 1929-ig tartott.

Az első bizonyított mérgezés Nagyrévén történt, egy hátgerinc sorvadásos férfit küldött a halálba a bába.

Ekkor még nem indult nyomozás, és nem is gyanakodott senki, nem volt miért.

Az azonban mindenképpen érdekes kérdés, hogy a 18 éven át zajló, rendszeres, hasonló esetek miért nem hívták fel hamarabb a hatóságok figyelmét.

Ám végül 1929 áprilisában névtelen levél tájékoztatta a szolnoki ügyészséget arról, hogy egyesek légypapírból kiáztatott arzénnel mérgezik a rokonaikat.

A csendőrség tehát elkezdett nyomozni.

A nyomozás hírére több asszony is öngyilkosságot követett el.

arzrenes_1

Nagyrév és Tiszakürt temetőiben hantoltak ki holttesteket, mivel az asszonyok is beismerő vallomást tettek, a nyomozás gyorsan haladt.

A két temetőben összesen 165 arzénnal mérgezett holttestet találtak a hatóságok.

A rendőrség nem folytatta a nyomozást a tiszazugi településeken, mert féltek a további számoktól, mivel azok valószínűleg ezres nagyságrendben voltak.

Az ügyeket a túlzott feltűnés elkerülése végett egyesével tárgyalták, így azok hosszú évekig húzódtak.

Végül hat asszonyt ítéltek halálra, ám csak hármat hajtottak végre.

Fazekas Gyuláné, a „halálbába”, az ítéletet várva már nem volt annyira határozott, mint amikor gyilkolni kellett: ő is öngyilkosságot követett el.

azest2_0

 

LEAVE A REPLY