A középiskolai évekre felnőtt fejjel sokan valami negatívumként gondolnak vissza. Nem az utálatos matekórák, vagy az izzasztó röpdolgozatok miatt válik kellemetlen élménnyé a középiskola: sokkal inkább a többi gyerek miatt. A bullying (megfélemlítés) ugyanis minden középiskolában jelen van.

bullying

Bullying áldozata bárki lehet. Jellemzően azoknak a gyerekeknek kell elszenvedniük, akik különböznek valamiben a társaiktól: kövérek, más a bőrszínük, nincsenek divatos ruháik, szorongó, bizonytalan természetűek.

Kétféle bullying módszerről beszélhetünk, ezek egyszerre, vagy külön – külön is megtörténhetnek: érzelmi (szóbeli), illetve fizikai bántalmazás formájában.

A bullying mindig egy folyamatos cselekvést jelöl, nem pedig egyszeri bántalmazást.

Fajulhat az egyszerű csúfolódástól egészen a fizikai bántalmazásig, vagy a kényszerítésig.

Az áldozatok általában súlyosan depressziósak, visszahúzódóak lesznek az őket ért bántalmazás miatt. Az Egyesült Államokban számos esetben az áldozatok végül öngyilkosságba menekültek, illetve iskolai lövöldözésekről is tudunk, amelyeket az áldozatok hajtottak végre végső kétségbeesésükben. Magyarországon is tudunk egy ilyen esetről, illetve a kamaszkori öngyilkosságok jelentős hányadáért itthon is a bullying a felelős.

Nem kapnak, sokszor nem is kérnek segítséget

Az áldozattá vált diákok nagyon sok esetben félnek segítséget kérni.

Szégyellik, hogy ilyen helyzetbe kerültek, főként, ha a bántalmazásuknak megfogható oka van, pl kövérek, vagy csúnyának tartják magukat.

Azok a diákok sem kapnak valóban használható segítséget, akik kérnek: a család, és a tanárok sok esetben elbagatellizálják a bántalmazást, olyan tanácsokat adva, mint “Ne hagyd magad”, vagy “Szólj vissza nekik.”

Ezek a tanácsok persze teljesen hasztalanok: egy rendszeres lelki, vagy fizikai bántalmazásnak kitett gyerek nem fog csak úgy egyik pillanatról a másikra visszaszólni a bántalmazóinak, hiába tehetné meg.

Az igazi probléma ezzel az, hogy ezeknek a folytonos lelki sérüléseknek köszönhetően a gyerek egy idő után maga is elhiszi, hogy ő kevesebbet ér, mint mások, és ilyen bánásmódot érdemel.

13000874

A tanárok jellemzően, még ha észre is veszik, hogy az osztálytársai bántalmaznak egy gyereket, nem tesznek megfelelő lépéseket, mivel nem érzik akkora problémának a jelenséget, mint amekkora valójában.

Egy Magyarországon végzett kutatás – amely ugyan csak gimnáziumi eredményeket tartalmaz, mivel a vallásos iskolák nem engedték elvégezni a kutatást, mondván náluk nincs ilyen probléma, a szakközéppiskolákban pedig jellemzően problémát okozott a kérdőív értelmezése- szerint a nem közvetlenül, csupán szemtanúként érintett gyerekek ugyan nem kedvelik a bully-t (aki bántja az áldozatot), de mégsem tesznek semmit azért, hogy megvédjék a kipécézett társukat.

Jó hír azonban, hogy elindultunk a megoldás felé vezető úton.

Amerikában a számos áldozatok által elkövetett öngyilkosság, és lövöldözés a probléma felé vonta az illetékesek figyelmét, és elkezdtek prevenciós programokon dolgozni.

Persze egy ilyen prevenciós foglalkozás-sorozatot rengeteg idő keresztül vinni, de mégis egyfajta haladás, hogy végre komolyan veszik a problémát.

Vannak más próbálkozások is.

Egy finn számítógépes játékban pl. a gyerekek végigmehetnek az egész bullying-folyamaton, és csak akkor tudnak szintet lépni a játékban, ha a problémát sikerült konfliktusmentesen megoldani az adott pályán.

Amennyiben rosszul döntenek, a játék megmutatja nekik a döntésük következményét, nevezetesen pl azt, ahogy az áldozat a sarokba kuporodva sír a szobájában.

Edukálni kellene a tanárokat és a szülőket is a témában, hogy ne bagatellizálják el ezt a jelenséget, annak ugyanis súlyos – akár halálos – következményei is lehetnek.

Végezetül a csupán szemtanúként érintett osztálytársaknak is fontos szerepe lehetne mind a bullying megelőzésében, mind pedig a megállításában – az ő edukálásuk is egy még elvégzendő, ám nagyon fontos feladat.

LEAVE A REPLY